Károkozok a faszerkezetekben

Károsítók a faszerkezetben

A beépített szerkezeti faanyagokban a legnagyobb károkat, a szilárdságot akár jelentősen csökkentő korhadást okozó gombák és egyes rovarfajok okozzák.

A farontó gombák megtelepedésének veszélye épületekben csak akkor áll fenn, ha a beépített faanyag valamilyen oknál fogva folyamatosan nedvesedik.

A nedvesedés és leggyakrabb okai

1. Tetőszerkezeteknél

Tetőburkolat sérülése

Csapadékvíz-elvezetési hiányosságok (vápák kialakítási hibái, ereszcsatorna sérülése stb.). A sok törésvonal a tetőn a hibaforrásokat növeli

Kémények és tetőburkolat illeszkedési hibái

2. Falszerkezeteknél

Szigetelési hibák

Csőrepedések, csőtörések

Szellőzési problémák

3. Pincékben

Szigetelési hibák, beázások

Az építésnél visszahagyott zsaluanyagok

Pincében tárolt régi faanyagok: bútorok, tűzifa stb.

Szellőzési problémák

Az alábbiakban ismertetjük az épületekben leggyakrabban előforduló gombakárosítókat.

 
Házi kéreggomba

A tetőszerkezetekben, de a pincékben is a leggyakrabban előforduló, barna korhadást okozó gomba. Tetőszerkezetekben előszeretettel jelenik meg például vápáknál és tetőablakok mentén. A hosszabb ideig tartó beázások hatására telepedik meg, ha a faanyag folyamatosan nedvesedik. Régi és újonnan beépített faanyagokban is előfordul. A műemlék épületek több száz éves tetőszerkezetén akkor is kialakulhat, ha az utóbbi évekig egyébként ép, száraz faanyag, beázás miatt visszanedvesedik.

Az aktív gombát fehér, az aljzaton elterülő csövecskés termőtestéről lehet felismerni. A felületet beborítják végigfutó finom, hófehér, bolyhos gombafonalai. Leginkább a fenyőfélék faanyagát kedveli, de a lombos faanyagokat is megtámadja. A működéséhez magas, 40 százalék feletti nedvességigénye van, 26 ºC-os hőmérsékleti optimummal. Nagyon agresszív gomba. A száraz periódusokban a működése stagnál, de újabb nedvesedéskor ismét aktivizálódik.

A faanyag cellulózát bontja és megmarad a barna lignin, mely köbösen repedezett lesz. A faanyag szilárdságcsökkenését, esetleg teljes tönkremenetelét okozza.

A már aktív károsítót a beázások megszüntetésével és a megtámadott faanyag megszüntető védőkezelésével el lehet pusztítani. A legjobb védekezés azonban a megfelelő vegyszeres védőkezelés.

 

Károkozok a faszerkezetekben 1sz. kép
Károkozok a faszerkezetekben 1sz. kép

Házi kéreggomba vápánál

Könnyező házigomba
(Serpula lacrymans)

A könnyező házigombáról már mindenki hallott, aki az építőiparban dolgozik. Sokan tudják, hogy milyen jelentős károkozó, viszont kevesen találkoztak vele. Gyakran keverik a házi kéreggombával, bár a gyakorlatban annál ritkábban fordul elő. Megtelepedéséhez súlyos kivitelezési és/vagy épülethibák együttes megléte szükséges. A gyakorlatban a gomba kiindulási pontjaként találkoztam már pincei zsaluzásnál a külső oldalon bennhagyott zsaludeszkával, pincében tárolt tűzifával, lezárt régi pincefeljáróba bedobált deszkákkal.

Károsítása, működése, agresszivitása a házi kéreggombáét mindenképpen meghaladja, nagyon veszélyes károsító.

Csírázásához magas fanedvesség-tartalom szükséges, az optimális hőmérsékleti igénye 18–22 ºC. A megtelepedése után azonban 19–20 százalékos nedvességtartalom is elegendő az életfeltételeihez. A megtámadott faanyag cellulózának bontásával vizet állít elő magának, ezért találhatunk például száraz ajtótokoknál, küszöböknél a károsított faanyag bontása után cseppfolyós vizet (C6H10O6 + 6O2 = 5H2O + 6CO2). Innen származik a neve, és a veszélyessége is ebben rejlik. A faanyagon barna korhadást okoz.

Gombafonalai szürkésfehérek, erősek, szétterülők, a termőteste általában kenyérbarna, a szélein fehér marad. A gombafonalak a betonés téglafalrepedéseken is áthatolnak. A termőtesttől akár 20 méter távolságra is elfutnak. Ha újabb faanyag kerül az útjukba, azt azonnal elkezdik bontani. Ezzel a módszerrel rövid idő alatt az egész házat behálózhatják. A termőtestek naponta akár 1 millió gombaspórát is kilövellhetnek, amelyek 3 évig is megtartják csírázóképességüket.

A könnyező házigomba által megtámadott faanyagon a károsítást megszüntetni nem lehet. Az ilyen faanyagot ki kell bontani, és el kell égetni. A maradó falazatokon azonban vegyszeres megszüntető és/vagy égetéses kezelést kell végezni. Megalapozott szakmaisággal és megelőző vegyszeres védőkezeléssel a károsítás megelőzhető.

Pincegomba
(Coniofora puteana)

Nevének megfelelően, leggyakrabban nedves pincékben és pincék feletti közvetlen földszinti helyiségekben fordul elő az egyik leggyakoribb farontó gomba. Lomb- és fenyőféléken egyaránt károsít. Mind a megtelepedéséhez, mind az életfeltételeihez magas, 50–60 százalékos nedvességtartalom szükséges. Növekedési optimuma 22–24 ºC körül van. Termőteste az aljzaton szétterülő, sárgásbarna, szemölcsös, szegélye fehéren gyapjas, barna sávval. A micéliumai az aljzaton legyezőszerűen szétterülők. A falfelületeken gyakran csak ezek látszanak. A nedves felületekhez, falazatokhoz közvetlenül kapcsolódó, nedves faanyagokat károsítja. Barna korhadást okoz. A nedvesedés megszüntetésével, a falazatok kiszárításával, majd vegyszeres védőkezeléssel megszüntethető. Az épületek légtechnikai, szellőzési és szigetelési feladatainak alapos megtervezésével és kivitelezésével a károsítás megelőzhető.

A gombák megtelepedéséhez, mint a fentiekben látható, mindig víz kell. A szerkezetek helyes kialakításával a nedvesedést meg lehet előzni.

Károkozok a faszerkezetekben 2sz. kép
Károkozok a faszerkezetekben 2sz. kép

A Pincegomba micéliumai

Rovarkárosítók

A beépített faanyagok esetében azonban, a leggyakoribb károsítások a rovaroktól származnak. A rovaroknál a legnagyobb károkat a lárvák okozzák, melyek a fejlődésükhöz szükséges tápanyagokat a faanyagból nyerik. Életfeltételeiket a hőmérsékleti és nedvességviszonyok befolyásolják. A hazai rovarok normális aktivitási zónája 20–30 ºC között van. 50 ºC fölötti hőmérsékleten elpusztulnak. Az egyes rovarálcák nedvességigénye nagyon változó. A beépített faanyagok károsítói a kifejezetten száraz faanyagot kedvelik.

A fajgazdag farontó rovarfaunán belül, a házi cincér és a közönséges kopogóbogár emelendő ki. A legtöbb, hibásan védőkezelt beépített faanyagban ezek jelennek meg, melyekre nagy rutinnal találnak rá. Számos esetben előfordult, hogy az előzetesen vegyszeresen védőkezelt gerendák, beépítés előtti megmunkálása miatt favédőszert nem tartalmazó, vágott felületén hatoltak be a rovarok. Olyan eset is többször történik, hogy a beépített szerkezeti elemek mindegyike, néhány darabot kivéve védőkezelésben részesült. A károsítók gyorsan rátalálnak a vegyszermentes faanyagra. Nincs annál bosszantóbb, hogy egy kész fafödémes épület födémgerendáiban (amit beltérben nem védőkezeltek, mert ugyebár beltérben minek) 2-3 hónappal később kis furatok és furatliszt jelenik meg, éjszakánként erősebb rágási zaj kíséretében. A szemöldökfában percegő szú költői kifejezése még mindig kísért a szakmai köztudatban is, pedig a szú csak az élő, pusztulófélben lévő, illetve a frissen kidöntött faanyagot támadja meg. Járatai nem hatolnak mélyre, felületükön mimózagombákat termesztenek, és ezzel táplálkoznak. Beépített faanyagoknál tehát nincs jelentőségük.

Károkozok a faszerkezetekben 3sz. kép
Károkozok a faszerkezetekben 3sz. kép

Házi cincér rágás mellgerendán

Házi cincér
(Hylotrupes bajulus)

A beépített fenyő faanyagok leggyakoribb károsítója. A faanyagnak csak a szijácsát rágja, mivel ez tartalmazza az álca fejlődéséhez szükséges fehérjét. Az új faanyagokban jelentősebb emiatt a kártétele, régi faanyagok felületén már csak a károsítás nyomai fedezhetők fel. Gyakran megesik, hogy régebbi épület vizsgálatakor a régi faanyagok jobb állapotúak, mint az egyes helyeken beázás miatt elkorhadt és cserélt, de nem védőkezelt gerendák.

A rovar kifejlődése átlagosan 4-5 évig tart, de kedvezőtlen körülmények között 10-15 év is lehet. A faanyag külső részét, hártyaszerűen épen hagyja a rágás során, csak kisebb ceruza vastagságú szellőzőnyílásai árulják el, ahol a rágcsálékot is kitolja a járatból. A legkedvezőbb számára a 25–35 százalék közötti fanedvesség- tartalom és a 23–28 ºC közötti hőmérséklet. A gombák által előbontott és visszanedvesedő faanyagban könnyebben megtelepszik.

Lábatlan, egyenes, fehér színű lárvája 12–18 milliméter nagyságú. A kifejlődése után a kifejlett rovar a faanyagból kirepül, hogy egy másik helyen ismét petéket rakjon, majd elpusztul. Magyarországon nagyon elterjedt károsító. Ennek oka részben a beépített faanyag gyenge minősége. A költségek csökkentése érdekében főleg a vékonyabb rönkből kivágott gerendákat építik be, melyek szijácsaránya jelentősebb, elérheti a faanyag átmérőjének ⅓-át, ½-ét is. A rovar, kedvező körülmények között, ennek megfelelően a teljes szijácsot tönkreteheti. A faanyag megfelelő minőségének megválasztásával és megelőző vegyszeres védőkezeléssel hatékonyan lehet védekezni ellene.

Károkozok a faszerkezetekben 4sz. kép
Károkozok a faszerkezetekben 4sz. kép

Házi cincér rágcsálék faanyagon

Közönséges kopogóbogár vagy halálórája
(Anobium punctatum)

Mind a beépített, száraz lombos, mind a fenyő faanyagot megtámadja. A gombák által előbontott faanyagokban a károsítása gyorsabb. Álcái a faanyagot teljesen átrágják. A fafelületeken apró gombostűfejnyi, 1-2 milliméter átmérőjű, kerek kirepülő nyílásairól lehet felismerni, melyek pereme aktív károsítás során faliszttel szegélyezett. A régi és új faanyagokat egyaránt megtámadja. Károsítása faszerkezetekben, de bútorokban is gyakori. Tetőszerkezetekben, jelentősebb keresztmetszeteknél a károkozása nagyobb szilárdságcsökkenéshez általában nem vezet. Nagy mennyiségben, hosszantartó jelenléte azonban mindenképpen káros. Különösen nagy problémát okoz műemlék jellegű bútoroknál, múzeumi fa kiállítási tárgyaknál. Károsítása teljes keresztmetszetű rágása miatt nehezen szüntethető meg, mivel a favédőszerek kenéssel történő felvitele során – főleg nagyobb keresztmetszeteknél – a behatolási mélység korlátozott. Kiváló eredményeket lehet azonban elérni elgázosítással. Ezt a módszert azonban csak szakipari cégeknél, szigorú ellenőrzés mellett szabad elvégezni, főleg bútorok védelménél van jelentősége. Megelőző vegyszeres védőkezeléssel a rovarok támadása kiküszöbölhető.

Egyéb rovarkárosítók

A teljesség igénye nélkül említést érdemel még a szijácsbogár (Lytus linearis), mely főleg keménylombos fák szijácsának károsítója például a parkettákban és a csuklyásbogár (Bostrychus capucinus), a tölgyek károsítója, mely szintén a szijácsban rág.

Látható, hogy a faanyagoknak mennyi károsítója van és milyen jelentős károkat okoznak. A tervezők és kivitelezők még ma sem foglalkoznak megfelelő súllyal ezzel a problémával.

Az épület bekerülési költségéhez képest elenyésző összegű a védőkezelés. Erre azonban legalább akkora figyelmet kell fordítani, mint a kivitelezés más fázisaira.

Károkozok a faszerkezetekben 5sz. kép
Károkozok a faszerkezetekben 5sz. kép

Házi cincér rágás

 

Forrás: http://www.muszakilapok.hu

Vélemény, hozzászólás?